Jézus és egy kipufogó alkatrész egy posztban? Én sem gondoltam volna.

Lassan kezdem megszokni, hogy sokszor roppant profán (világi) dolgokon keresztül szólít meg az Isten. Egy kipufogódobot és a hozzá tartozó összekötő csövet tettem fel az internetre és adtam el valakinek. Nem kértem érte annyit, amennyit talán maximálisan kérhettem volna. Amikor átjött, röviden beszélgettünk és beszámolt arról, hogy milyen motorra fogja felrakni és használni. Végig sunyin mosolygott, gondoltam nevet magában, hogy ennyiért adom és most az élete nagy üzletét csinálhatja meg velem. De nem bántam, nekem az a pénz elég volt érte. Többen is hívogattak, míg félre volt téve emberünknek az alkatrész és mondták, hogy milyen jó lenne, ha mégsem vinnék el és ők használhatnák boldogan. De úgy voltam vele, megígértem, ezért megvárom elviszi-e vagy sem.

Rövid beszélgetésünk után kifizette és hazament az újonnan vásárolt kipufogóval. Nem telt el egy óra, már fent volt az interneten kicsit átpolírozva, más szemszögből lefotózva a kipufogó, de az ára, már közel a duplája volt. Nem, nem az bántott, hogy nem mondott igazat. Nem, nem az bántott, hogy drágábban adja. Mindenki úgy boldogul ahogyan tud, szoktuk mondani.

Igazából nem is bántott semmi, hanem éreztem valami igazságtalanságot benne. Éreztem, hogy ez az apró mozzanat, mennyire disszonanciát ébreszt bennem.

Sokat gondolkodtam míg rájöttem, engem mint keresztény emberben, miért keltett ilyen „nem jó” érzést ez a dolog. Több Ige is eszembe jutott ezalatt: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. (Galata 2:20)

Vagy… „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (János 3:16-17)

„nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18)

De röviden így summáztam magamban végül: Jézus Krisztus többet adott sokkal, mint amennyit adnia kellett volna értünk: az életét. Az emberiség tetteinek következményét elhordozta halálában, hogy ha hiszünk benne, úgy állhassunk meg Isten előtt, mintha soha semmilyen bűnt nem követtünk volna el.

De adta isteni méltóságát is, mikor tűrte, hogy az emberek úgy bánjanak vele ahogyan tették és teszik ma is. Ő pont fordítva tett, mint az emberünk, aki olcsóbban félrevezetve megvette, hogy drágábban eladhassa.

A Jézus Krisztusban megmutatkozó Isten mindenét odaadta, hogy aki éhezi és szomjazza az igazságot, ingyen kegyelemből hozzájusson az Isten által megáldott reményteljes élethez.

Nehéz szavakba foglalni az egész lényegét a hitemnek, ez most így sikerült. A teljesség igénye nélkül szerettem volna valamit átadni ebből a jelentéktelen adás-vételből. Ami végül arra az Istenre mutat rá, akiért hálás vagyok, hogy ismerhetem. Ő nem kizsákmányol, hanem mindent odaad értem/értünk.

Szeretettel:
Tihanyi Kristóf
lelkész