Egyházközség

„S minél távolabb megyünk a mától, annál nagyobb a múlt homálya. A kezdetet községi és egyházi szempontból pedig szinte a teljes sötétség veszi körül. Pedig éppen ez érdekelne legjobban: hogyan történt az indulás, az alakulás? Felelet helyett a titok sötét és merev arca tekint ránk.”
Kovács István (1910–1956)

 

A nagykátai reformátusok a maguk szórvány jellegében 1915-ig a szomszédos Szentmártonkáta lelkészének és gyülekezetének részeként működtek, a a szentmártonkátai templomba jártak istentiszteletre. Hosszú, viszontagságos út után 1915. február 28-án fiók-egyházközséggé alakult a nagykátai gyülekezetrész.

A nagykátai fiókegyház teljes önállósága 1950-ben Szabó István lelkész Nagykátán történt letelepedésével alakult ki. A megerősödés évtizedekig tartott. Sokáig saját helye sem volt a gyülekezetnek, magánkúriában tartotta istentiszteleteit. Később egy használt épületben alakította ki imaházát. A templomépítés 1920-as években felvetődött gondolata 2005-re érett be.

Sok nehézségen, megpróbáltatáson ment keresztül a közösség e több mint száz esztendő alatt, de mára egy összekovácsolt, Isten által megáldott gyülekezet alakult ki. A Nagykáta-Tápióvidéki Református  Missziói Egyházközséghez Nagykáta, Tápióbicske és Tápiószentmárton református hívei tartoznak.