A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek (ApCsel 11:26)

Az ókori antiókhiaiak találták ki a Christianoi jelzőt, mert személynévnek hitték a "Krisztus" szót, nem pedig címnek (Megváltó). Habár először nem lehetett túl elterjedt, hiszen az Újszövetségben csupán két másik helyen találkozunk vele, mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanítványi lét középpontjában maga Krisztus áll. A Christianoi szót ugyanis a Héródianoi (Heródes-pártiak) vagy a Kaisarianoi (Cézár emberei) mintájára képezték, tehát azt fejezte ki, hogy a tanítványok Krisztus szolgái és követői. (John Stott)

Ennek alapján született meg az a meggyőződés a Református Egyház egyik hitiratában, ami tisztázza: "Miért hívnak téged (Krisztusról) kereszténynek?" "Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az Ő felkenetésének részese vagyok avégre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatként neki adjam s a bűn és gonosz ellen az életben szabad lelkiismerettel harcoljak és azután Ővele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam."

Persze ez egy nemes harc lesz a keresztény embernek élete végéig, hogy életemet "hálaáldozatként neki adjam s a bűn és gonosz ellen az életben szabad lelkiismerettel harcoljak", de tudja kit kell követnie ebben: Krisztust. Ezért hívják Krisztusról kereszténynek.

Személyes véleményem, hogy ahol Krisztust követik, ott meg kell látszódnia a "kihez tartozás", ott előbb-utóbb a szeretet áldásának jelei kell hogy megmutatkozzon, nem pedig a gonoszságé. Ott előbb-utóbb az ÉN-nek kisebbednie kell és át kell vegye a helyét az Ő-nek. "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem" Gal 2:20.

Ami nyilván nem azt jelenti, hogy minden happy és tökéletes lesz, de Isten áldása valahogyan mégis át fog szűrődni majd a Christianoi - azaz a Krisztust követő emberek életén.

Ma is sok Krisztust követő ember él a világban, csak nem cikkeznek róla. Ha tudnánk és ismernénk őket és életüket, közelebb kerülne a világ emberéhez, hogy milyen áldott értékeket hordoznak a keresztény életek, akik képesek feltétel nélkül szeretni, megbocsátani, felkarolni és Istenből egy picinyke szeletet felmutatni. Sok ilyen emberrel találkoztam és örömet hoztak az életembe.

Fontos lenne a világnak ezt is meglátnia, mert akkor talán megváltozna a véleménye a kereszténység lényegéről és különbséget tudna tenni az események mögött meghúzódó igaz és hamis tartalmak között. Tudná, hogy a Jézus Krisztusban megmutatkozó Istennek nincs köze a gonoszsághoz és a bűnhöz és azt is, hogy: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az  én mennyei Atyám akaratát". Mt 7:21 - azaz mást jelent kereszténynek lenni a világ köztudatában általában, és mást jelent Krisztus követőnek lenni a kereszténység valódi tartalma szerint.

Köszönöm, ha elolvastad, ez most így kikívánkozott belőlem annak láttán, hogy ma sokan összemossák az üres vallásosságot a lényegi hit drága el nem múló értékével. És az előbbi alapján megbélyegzik az utóbbit.

Szeretettel:
Tihanyi Kristóf
lelkész