Adventi arcképcsarnok: József és Mária
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. [...] Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsid 11,1.6)
A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róm 10,17)
Adventi arcképcsarnok: Erzsébet.
Adventi arcképcsarnok: Zakariás
Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. (Tit 2,11)
„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,23)
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.
Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! (Lk 18,35-39)
Hagyománnyá vált gyülekezetünkben, hogy ünnepeink előtt esti áhítatokat tartunk az ünnepre fordítva figyelmünket. 2016 decemberében, az adventi időben péntek esténként tartunk áhítatokat, melyek keretében imádsággal, közös énekléssel és bizonyságtételek, igehirdetések hallgatásával készítjük lelkünket a karácsonyra és urunk, Jézus Krisztus dicsőséges visszatérésére. Az alkalmakon elhangzott bizonyságtételeket, igehirdetéseket itt is közreadjuk, hogy azok se maradjanak le az ünnepi készülődésről, akik nem tudtak velünk lenni esténként.
Az adventi időszak középpontjában a várakozás áll. Nem a karácsonyi ünnep várása, hanem a földi világunkba visszatérő Jézusra várakozás. Fontos, hogy a karácsonyi készülődés, rohanás, vásárlás, ügyintézés közepette jusson idő megállni, megállni életünk rohanásában és megállni Isten előtt is. Ez nem megy másképp, csak elcsendesedéssel, elmélkedéssel, ráhangolódással, a külvilág zajainak kizárásával.
